Nem tudjuk, hogy Péter mit követhetett el. Kit és mennyire bánthatott meg, hogy ezt kérdezi Jézustól? Jézus válasza sem szokványos, hiszen szakít a zsidó törvényekkel és hagyományokkal, amikor választ ad Péternek. Mint egy jó pedagógus el is magyarázza neki a válaszát, hiszen látja, hogy a főapostol nem érti, miért mondta ezt neki mestere.
Sokszor mi sem „értjük” miért kell bocsánatot kérnünk. Talán épp individualizmusunk miatt. Ebből kifolyólag egyéni érdekeinket, a közösség, a társadalom érdekei elé tesszük. „Ne, hogy már én kérjek bocsánatot, amikor ő is megbántott!”
Irigységünkből sok rossz származik, különösen a düh tud gyilkos lenni. Irigykedem a másik gazdagodására, gyarapodására. Irigylem, hogy ő okosabb, szebben olvas, jobban énekel, vannak sikerei. Irigység tölt el, mert őt körülrajongják.
Épp ez az irigység köt gúzsba minket, aminek szüleménye a düh, a méreg. Nem látom tisztán a másik értékeit, de az enyémet sem. Csak a rosszat veszem észre, csak a düh és a méreg életet.
Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha örülnék a másik örömének, ha gazdagságától és is gazdagabb lehetnék.
Amikor egy turista végig megy egy pici falun, akkor észreveszi, hogy az egyik kertben milyen szép és ápolt a fű, a másikban milyen szép a dália, a harmadikban egy napraforgó mosolyog rá, a negyedikben egy tavacskát vesz észre… Mindegyik ház, kert, porta más és más. De együtt, közösösen adják a falucska szépségét, amire a vándor rácsodálkozik. Mi is ilyen kertek, Isten kertjei vagyunk. Különbözünk egymástól a saját értékeinkkel, de mégis egységes és harmonikus szépséget alkotunk, és ezt a kereszténységet kellene megmutatnunk testvéreinknek, akik eltávolodtak Istentől és az Egyházhoz.
A megbocsátás szépsége abban rejlik, hogy nem irigykedünk a másikra, nem problémákat, akadályokat keresünk, ha mindig a csodát. Hiszen Jézus Krisztus is megbocsátott és Tőle kaptuk meg a csodát, a megváltás művét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése